Elköltöztünk! Aki azt hitte, hogy dirket nem írok vagy elraboltak és minden nap megnézi, hogy eselteg adtam e egy kis szaftos sztorit magamról, azoknak azt üzenem, hogy nem szünt meg létezni a blog, mint a 2 kereskedelmi rádió, amit nagyon sajnálok, csak elköltöztünk, na de nem messzire hanem a sarokra. Az új cím a www.vidusportsmouthban.tumblr.com
Oda gyertek, eljött a változások kora.
Puszillak TitekEt!!
Érdekes cím egy bejegyzésnek nem tagadom, nem is tudom miért adtam neki.. A legutóbbi idők szenzációja, hogy megvettüka jegyet a Portsmouth F.C. - Manchester United Premier League mérkőzésre. 38 font, sacc per 12000 forint volt, de mégis tudhatjuk a BL reklámokból jól ismert Master Card szlogent, "az élmény megfizethetetlen". SZóval le is lettem fényképezve a jegyekkel és már tűkön ülve várjuk a november 28-át, amikor is a meccs lesz. Megjegyzem Líváj, akit már átneveztem Lönyak, a legnagyobb francia harcos névre, úgy ugrált, mint akinek hangyák voltak a gatyájában, amikor megvettüka jegyeket, de lehet, hogy tényleg a hangyák voltak az okai.. Futballhoz kapcsolódó hírünk, hogy lejátszottuk a kövektező mérkőzésünket is az Egyetemi tímmel, amit 2-0-ra hoztunk. Yess. Na már most, meccs előtt új csodaszép lila mezeket kaptunk, de a színt még át bírom hídalni, de a Szponzort már nehezebben, ugyanis a TigerTiger nevű disco adja a nevét hozzánk, aki nem ismerné guglizzon rá. SZóval jött a meccs, és ez már keményebb volt, mint az előző. Fizikailag naygobb emberhez volt szerencsém, de sokat elárul az, hogy a meccs végén a csapattársakból, 10-en rám szavaztak, mint Man of The Match. Nahát, nem mondom, hogy hiba nélkül hoztam le a meccset, volt hogy az indításom hosszú volt, stb... , de ami jött labda elrúgtam, elfejeltem, aki ember jött szereltem vagy felrúgtam, de valahogy mindig a jó helyen voltam a jó időben. Nem fogok szerénykedni, nem ment rosszul. Szóval az Esti partyn fogadtam a csapattársak gratulációit, és jól éreztük magunkat. A héten továbbá kiemelném Lönyak, a legnagyobb francia harcos és szerénységem önszorgalmát, mivel hetente 2-szer, 3-szor elmegyünk itt a helyi parkba gyúrni. Nem tudom elmítettem e már, de egy gépezet tornyosula téren, ahol különféle erősítő gyakorlatokat lehet végezni. Ezt mi be is vállaljuk, húzóckodunk, fekvőzünk, felülünk, lépcsőzünk, fekvenyomunk és legalább 4 kilométereket futunk. Ezt persze mind a tengerparton, ahol a jó sós levegót inhaláljuk be, amitől néha elkezdek kicsit émelyegni, mintha belenyaltam volna egy sós bödönbe. De nem hiszem, hogy árthat. Yahh, igen az indokamiért ezt csináljuk, vagyis én biztos az az , hogy egyik buliban találtunk egy boxgépet. Püföltük, Lönyak, a legnagyobb francia harcos egy új csúcsott rakott a gépbe (én se maradtam el sokkal az övétől, mondhatni elenyésző volt a különbség), de jótt egy fura figura, csípőből ráfordult a boxgépre, ütött egyet, és a szánk tátva maradt, mert túlszárnyalta az eddigi csúcsot. Szóval ez elvi kérdés és önszorgalom főleg.
Továbbá a hét szenzáchio-ja, hogy megrendezésre került a Vacsoracsata első fordulója, ahol a vitathatatlanul leghosszabb névvel rendelkező versenyző nyitott, Lönyak, a legnagyobb francia harcos. Őszintén bevallom, már előmelegítettem a sütőt a mélyhűtött pizzának, mert hátha szükség lesz rá, de kellemesen csalódtam. Közel másfél óra után, meg is jött az első fogás, toRtilla tekercs, jól megpakolva csirkehússal és kevés rákkal, de nagyon finom szósszal és salátával. A hangulat is meg volt teremtve, mivel valahonnan kerített egy jó ritmusos, habitusos, mehikkói számot, amit 3-szor, de inkább 4-szer is lejátszott. Jöhetett a második fogás, ami ínycsiklandozóan nézett ki és nem volt más, int sodóval leöntött kis muffin darabkák. Finom volt ez is, de ekkor már a francia zenevilág teremtette meg a pudli hangulatot. A hangulat jó volt, a kaja jó volt, ezért erre a teljesítményre adtam neki X, azaz iksz pontot. Azért nem írom le, hogy mennyit, mert még elolvassa és vagy elbízza magát, vagy beleköp a kakaómba.
Történnek még itt iskolás dolgok is, de amint az kivehető, annyira nem lényeges. Este általában tengerparti sétákat teszünk, vagy csak egyedül, de ez változó, vagy Lönyakkal, a legnagyobb francia harcossal szembeszállunk az ellenfelekkel egy ádáz póker freerollon, ahol próbálom hasznosítania pókerkönyvekből elsajátított szakmai trükköket, kevés sikerrel.. Közben rájöttünk, hogy a helyi szupermarketekben van sérült, illetve értékcsökkentett áru is, ami lényegesen olcsóbb, de nem feltétlenül roszabb.
Hát erről ennyit, remélem nem aludtatok el a gép előtt miközben olvastátok, mert akkor a billentyűk helye meg fog látszódni a homlokotokon. Nem is tudom mit mondhatnék, csak annyit, hogy jók legyetek, béke veletek, szeressétek egymást meg engem..
https://m.blog.hu/vi/vidusportsmouthban/image/DSC01260.JPG
első nap, még lelkesen
https://m.blog.hu/vi/vidusportsmouthban/image/DSC01262.JPG
a móló homályosan
https://m.blog.hu/vi/vidusportsmouthban/image/DSC01295.JPG
vicc nélkül meccs volt a pompy stadionban, csak mi kint voltunk
https://m.blog.hu/vi/vidusportsmouthban/image/DSC01302.JPG
Gunwharf kikötő
https://m.blog.hu/vi/vidusportsmouthban/image/DSC01303.JPG
Gunwharf kikötő a Spinnaker toronnyal
https://m.blog.hu/vi/vidusportsmouthban/image/DSC01313.JPG
fürdés után, BBbbrrr de hideg volt
https://m.blog.hu/vi/vidusportsmouthban/image/DSC01353.JPG
habparty, de ki a lány???
https://m.blog.hu/vi/vidusportsmouthban/image/DSC01503.JPG
Jack Sparrow ladikja
https://m.blog.hu/vi/vidusportsmouthban/image/DSC01601.JPG
That's life
https://m.blog.hu/vi/vidusportsmouthban/image/DSC01635.JPG
az irodámban, nem a mekiben
https://m.blog.hu/vi/vidusportsmouthban/image/DSC01678.JPG
ez egy hatalmas világos vörös kocka, vagy egy halloween tök, nem látszik tisztán
https://m.blog.hu/vi/vidusportsmouthban/image/k%C3%A9pek/DSC01255.JPG
pompynak bealkonyodik
ezer bocs h így tudtam csak felrakni a képeket de sajna nem vagyok technikai zseni:(
Helloka!
Először is puszilok mindekit, aki olvassa a blogot. Tehát próbálok kutatni az elmékeimben mi is történt mióta nem írtam újat. MIndenkép ki kell emelnem, hogy Pumi és Csücsi alias Csüllög Eszter úgy döntöttek, hogy meglátogatnak minket. Az egész úgy kezdődött, hogy megvettéka jegyet, milyen meglepő ugye? Egy szombati nap érkeztek, ha minden igaz, szerénységem már pénteken felbuszozott Szandi, Csilla esómékhoz Felthamba, ahol mindig családias hangulat fogad. Másnap találkoztam Pumiékkal a reptéren, akik kamerával a kezükben érkeztek, tettem némi kísérletet, észre nem vételükre, de sas szemüknek köszönhetően megtaláltak. Puszilkodás volt és nagy öröm is persze. Innen be kellett mennünk Londonba, mert a jegyüket csak úgy tudtuk megvenni, ha onann indulunk. Körülbelül 2 és fél óra alatt lent is voltunk Portsmouthban. A hosszú busz út után valamivel rövidebb séta következett, sacc per kábé egy órás de szerintem volt az több is. Nehezítő körülménynek megemlíteném, hogy Csücsi magassarkúja nem épp a túrázásra volt tervezve, így néha az útonheverő üvegszilánkok között lavírozott hihetetlen nyugalommal. Vér nem folyt, de rövid pihenővel meg is érlkeztünk a lakba, ahol melegszenyával és renddel fogadtak minket az itthon maradók. Egyik nap ejtettünk egy merész sétát a tengerparton, csak azta bazi nagy szelet nem kalkuláltuk bele, ami a meleg szobából nem látszott, de legalább láttunk egy öreg fazont, akit a sárkányeregetés közben majdnem felkapott a szél. Amíg ő küszködött addig mi jót nevettünk és Pumi örökítette meg. Mondanom se kell minden este ment a PES(Pro Evolution Soccer) csata ami vegyes eredményekkel zárult. Volt, hogy Pumi legyőzött minket, volt, hogy Líváj lett a bajnok és még az is előferdült, hogy én aláztam meg őket. Pumiék napközben feltalálták magukat és belevetették magukat az ismeretlenbe két vas kecskével, majd csak este jöttek haza kimerülten, de akkor is maradt még ereje Csücsinek valami gasztronómiai csodát varázsolni, amit többször meg is ízleltem. Szóval másnap állításuk szeinrt a matrac rúgójai okozta zúzódásukat ápolták, na jó nem de meg kell hagyni az ágy tényleg nem a legpuhább, teszteltem. Na de volt olyan is amikor kijöttek megnézni a felettéb színvonalas meccset, amin 5-3-ra diadalmaskodtunk az Afrikai kontinens lepkevadász kapussal felálló legjobb 11-e ellen. Kb 60 per után úgy éreztem, hogy a délutáni mozgásból elég és kiszálltam a derbiből. Volt nagy hurrá meg yuppi. Este elmentünk biliárdozni, ahol hát.. Pumi csoda trick shoot lövései domináltak , de jót mulattunk, képeket csináltunk sört ittunk és vodkás vmit, amire már nem emlékszek. Az est zárása képpen jöttek a kalózok és elfoglalták az asztalt, de nem kel félni, csak jelmezes emberek voltak. Másnap este pálinka és strongbow estet rendeztünk PESsel összekötve, majd taxit fogtunk és irány a Liquid. A 3 dáma Csücsi, Dóri, Judit először elmentek egy másik helyre, ahol ingyen koktéllal jutalmazták a szép lányokat, addig mi bementünk a discoba, ott volt táncika, mulatás, fényképezkedés, mondhatni jó volt a hangulat. Hazafelé gyaloggalopp mentünk, ahol Líváj külön vadászmezőkre vándorolt. Kerestük, de úgy gondoltuk okos fiú és majd hazatalál, addig Csücsi a levelekből már össze is állított egy rögtönzött párnát. Addig mi Pumival elmentünk a tenger felé hátha Líváj a tengerben lubickol vagy nem tudom akkor mit gondoltunk. Líváj meglett egy bevásárló kocsival, amiben ülve le is verte a sógor szomszédainkat PESen egy rögtönzött meccsen. RIA RIA HUNGÁRIA!! Másnap korán Csücsiék légpárnás hajón átrepültek a közeli Isle of Wight szigetre, ahol egy egész napot töltöttek el alvás nélkül, minden tiszteletem az övék. Addig megnéztem a pénteki órát, de egy órás keresgélés után feladtam és inkább visszaszundítottam. Visszaérkezésük után megnéztük az ott ellőtt képeket és konstatálnom kellett, hogy igen látványos hely lehet. Na jó Csabi unokanővérkém, ígérem nem használok több számodra ismeretlen szót a blogomba, ha olvasod egyáltalán:D Szóval szombaton úgy döntöttünk, hogy megnézzük Londont és ott szundítunk hugicáimnál, hogy vasárnap kénylemesen kiérjünk a reptérre. Londonba délután kettő körül értünk be, ahol Csücsi bevágott két mekis hambit, mi pumival egy jó adag kínait, mennyei volt csak besötétedett, ami nem is baj, mert este is csodálatos az a város, de a fényképezőgép és a kamera csődött mondott majdnem mindenhol, így mentális pillanatképeket kellett készítenünk. KLIKK! Tesómékhoz szerencsésen sok futással, metrózással és autózással oda is értünk , ahol ki is faragtam az egy éve tradíciónak számító halloween tököt. Kép mellékelve lesz remélem. Szóval ott még beszélgettünk, de asok fel alá járkálástól hullák is voltunk. Yahh amúgy elég sok zombi járkált Londonba. Másnap reggel valóságos monszunra ébredtünk, de Pumiék így is elmentek sajnos, de naygon élveztem amíg itt voltak, mert jó hangulatot varázsolak nekünk. Könnyes búcsút vettünk és sajnos elváltak útjaink, de nem örökre..HAHA..vagy remélem legalábbis. A nap hátralevő részét tesóméknál töltöttem, majd benéztem Londonba és mentem is vissza Pompyba ahol meglepő módon eső fogadott. Lívájjal másnap le is mentünk a kondiba kicsit kiszedni magunkat, volt ott minden a futással bezárólag. Hamarosan DVD-n is láthathjátok az edzéstervünket. Szóval most itt tartok, ez a rész elég hosszú lett bár igyekeztem a lényegre szorítkozni, de ha valami lényegeset kihagytam akkor tessék szólni, vagy egyszer csak bele fogom szőni a mondandóba. Hatalmas puszi mindnekinek!!Csoki
Na, szóval sajnos nem emlékszem mi az utolsó dolog, amit leírtam, mert az internet elment vagy csak megelégelték a felettünk lakó magyarok, hogy szétlopjuk az internetüket. Tehát most egy nagy adag hülyeséget zúdítok rátok kedves olvasók vagy csak olvasó. Először is elkezdtünk futni. Hogy hol? Hát a tengerparton. Nem tudom minek a hatására, de jó, hogy elmentünk, mert az élmény szavakban nehezen leírható. És itt most nem Brenya pajtásomra gondolok. Ugye a tenger part közelében lakunk és fél perc mire elfutunk oda, na onnan végig a parton egy sétány húzódik egészen egy bástya vagy várromig. Kellemes tempóban 10 perc a táv. Futás közben gyönyörködhetünk a tenger nyújtotta távlatban, az irányából érkező sós illatban, illetve a másik oldalon húzódó hatalmas parkokban. Nem egy futkorászóval találkoztunk út közben, ki a mozgás koordinációval küzdött, ki a levegővel, ki a távolsággal. Amikor elérünk a már említett bástyához, a tetején lévő kilátó lélegzetelállító látványt nyújt mind a tenger végtelen mezejére, mind a város egyes pontjaira. A Titanic feelinget elő lehet hozni, mivel ha becsukjuk a szemünket és hagyjuk, hogy a szél és a szabadság érzése körülöleljen, úgy érezzük, nincs semmi más a világon, csak ennek a pillanatnak az élménye. Na elég a nyálas könnyfakasztó dumából. Visszafelé ugyanez, csak fordított irányban. Voltam a hétvégén az egyetemi fociválogatáson is, de arról majd később. Lívájjal beültünk az első angol nyelvű óránkra is, ami nem volt veszett fejsze nyele, mert érteni értettük a nagy részét, csak hát ezekből prezentációt tartani vagy szóbeli vizsgát tenni nem épp a gyalog-galopp kategóriába tartozik. Sebaj, le is adtunk 2 órát kapásból.
Egyik este egy hatalmas rögtönzött bulit rendeztünk, miután Dóri lakótársnét elkísértük a pompom csapat esti bulijára, ahol hát... 30 lányka miniszoknyában iszogatott. Na most ezek után mondja valaki, hogy maradj otthon este. Szóval teljesen véletlen volt még pálinka, abba belenyaltunk, Líváj pedig az este folyamán ki akart költözni a szobából, de testi erőmet alkalmazva visszalakoltattam. Szóval habparty. Még sohasem voltam ilyen buliban, de egész jó volt, mindenki vizes, habos, és önfeledten szórakozik. Lányoknál előny nálam, ha nedves, mármint a haja, mindegy. Szóval élveztem, addig amíg egy nagy adag habot be nem nyeltem és köhécseltem tőle 5 percig, de mint mindenre, erre is jó a sör. Egy hideg Carlsberg az orvosság, ajánlom mindenki figyelmében, egy próbát megér. Szóval lesznek majd képek is erről is. Az este további részében sikerült megismerkednem Larával, a szép szemű spanyol leányzóval. Na, ezt a privát részt nem részletezném, hogy mi miért történt akkor, ezt mindenkinek a piszkos fantáziájára bízom. Szóval a helyzet addig fajult, hogy már elköszönt mikor ment haza, ez némiképp meglepett, úgyhogy lehet félig barátnőnek nevezni, bizarr… Másnap reggel 9 órára voltunk hivatalosak, na, nem hazudok, nem mentünk be. A pihenés és a regenerálódás mindennél fontosabb. A következő órára azért nem mentünk be, mert megnéztük a követelményeket és a szóbeli vizsga nem tartozik az erősségünk közé otthon, itt kint meg végképp nem, szóval nemes egyszerűséggel kipörgettük azt a tantárgyat meg még egy másikat is. A harmadik órára aznap elmentünk, de, ha se tanár se diák, akkor már mi se. Aznap este csiszoltam fényesre a Dragon Ball Z PS2 játéktudásom, amitől Líváj szó szerint idegrohamot kapott, de ez egy másik történet. Történelmi pillanatnak voltuk tanúi, hiszen beültünk a jó öreg Chris órájára, amin szinte kivétel nélkül majdnem mindent értettünk, sőt most ráteszek egy kicsit, figyeljetek, hozzá is szóltunk!! Aktív résztvevői lettünk ennek a körforgásnak, csodálatos. Egyik nap a focista srácok mondták, hogy lesz egy kis összejövetel a JATE’ban és szeretettel várnak oda, amire el is mentünk kis késéssel, Ők már nem voltak ott, de Lara fél barátnőm igen, és kicsit beszélgettünk, elárulta, hogy a kedvenc csapata a Real Madrid, de Puskásról nem is hallott. Ezen picit elszonytyolodtunk Lívájjal. Átmentünk a Joungelsbe taxival és találkoztam a csapattársaimmal, akik nem egy sört vagy Strongbowt ittak meg, de elmondták, hogy nagyon hiányzok a csapatból(még nem is játszottam), de hogy, miért azt majd a fucis bejegyzéseimnél elmesélem. Kötelességemnek érzem megemlíteni, hogy hazafelé Lívájjal biciklivel volt egy kis kalandunk. Tehát történt, hogy Líváj a körforgalomból kiérve kigyorsított egy eszeveszett tempóban és egy kék autó a semmiből hirtelen eléugrott. Akik itt most lélegzet visszafojtva olvassák ezeket a sorokat azok nyugodjanak meg és ne küldjék ki a gyerekeket a szobából, mivel az az auto egész egyszerűen állt egy helyben. Magyarul parkolt. Az számunkra rejtély, hogy Líváj miért is ment át a másik oldalra, de az az élmény, amit ez a vizuális és audió effekt kölcsönzött leírhatatlan. Vagyis le bírom írni, mert gyakorlatilag fél óráig sírtama nevetéstől és meg se bírtam szólalni. Aztán a lakáshoz érve megint fél órát nevettem és szerintem még álmomban is kacarásztam. Lányok, a hasam még kockásabb. Szóval az esték itt jók, de nem úgy, mint az időjárás. Ugye az első héten napsütés, feel the sunshine volt, még a tengerben is megmártóztunk, majd egy olyan egy hét jött, ahol esett, de azt se rendesen. Főleg szitálást kell elképzelni, de egy idő után rettenetesen irritáló tud lenni. A napokban már rendes nagy szemű eső is esett, ahogy Forrest Gump közlegény is mondta, ennek örömére vettem is 6 nap után egy esernyőt, aminek örömére másnap verőfényes napsütésre ébredtem. Ha még madár is csicsergett volna, akkor biztos, hogy lelövöm egy befőttes gumival. Szóval elég vicces erre az időjárás, de az eső némiképp meglepett, bár nem tudom mit várhat az ember a ködös Albionnak nevezett szigetképződménytől.
FOCIIIIII
Akkor itt áttérek a fotball részére. Említettem vagy nem, de 10 fontot kellett fizetnem, hogy megnézzék határtalan labdarugó tudásom, ezt még lenyeltem és kipengettem nekik a lovettát. A próba szombat reggel 10kor volt esedékes, itt saját magammal is megküzdöttem, hogy odaérjek időben, de sikerült. Ott már 100 lelkes nebuló várta, hogy bemutathassa gömbérzékét. Csoportokra lettünk osztva, csináltunk labdatartást, ahol egyből bőrrel indítottam, khmm, lőttünk kapura, játszottunk nagypályán, kispályán és futottunk. Kispályán eddig nem voltam valami jó, de itt éltem, adtam esernyőt az egyik gyereknek, mert láttam a felhőket és gondoltam ne ázzon meg, futottam szereltem, passzoltam, felpörgettem a lasztit és kapásból ballal ellőttem. Voltak érdekes dolgok, vagy csak vakok közt félszemű az úr. De meg kell hagyni, hogy a lelkességükkel és az akarásukkal akartak kitűnni, mintsem a tudásukkal. Az edzés végén kiválasztottak 20-25 gyerkőcöt akinek megadatott a további küzdelem lehetősége a csapatba kerülésért. Vasárnapra tervezték a dolgot, el is mentem Líváj kíséretében, aki becsülettel végigunta a 3 órás tréninget. Ezen az edzésen már pörgősebb volt a ritmus, de itt is akadtak érdekes, egyéni megoldások. Főleg nagypályán játszottunk, és masszívan beálltam a középső védő pozícióba. Annyit futottam amennyi elég volt, mert lássák csak azt, hogy a jó magyar srác kitűnő egészségügyi állapotnak örvend. Szóval történt, hogy kísérem ki a labdát a vonalon kívülre, erre valaki belemért egyet a bal vádlimba. Éreztem, hogy ennek a mai napnak nem lesz jövője, de még a holnapinak se, így jeget rendeltem az oldalvonalnál álló srácoktól. Legnagyobb meglepire odasomfordált az edző és érdeklődött a hogylétem felől. Ezt jó jelnek vettem. Így esett meg, hogy csak másfél edzést csináltam. Kedden visszamentem a hivatalos tréningre, de még sajnos akkor se voltam bevethető, de az edzővel hatalmas eszmecserét folytattam. Kiderült, hogy elég komolyan számít rám, és játszat a 3. csapatba, hogy megjöjjön az erőnlétem és szokjam a ritmust. Bemutatkoztam az új csapattársaknak, de nem felejtettem el a régieket se. Beszélgettünk, mondták ezt a bulit szerda estére, hogy meg vagyok hívva. Amit még mondtak és érdekesség számba ment, hogy nagyon tehetséges játékosnak tartanak. Nem vicc ők mondták, de szerintem nem látták még az igazi Vidust játszani, mert akkor kerekedik el a szemük igazán, nem a gyönyörtől, hanem a döbbenettől. Szóval ez a liga úgy működik, hogy 2 font fejenként, ha játszunk, de ez annyira nem vészes szerintem. Az ellenfelek a déli régió egyetemi csapatai, beleértve Londont is, ami jó, mert szeretem azt a várost. Állításuk szerint nagyon erős a liga, de majd ha látom. Az edző fura figura. Első látásra 60 évesnek tűnik, de közelebbről megnézve lehet úgy 30 éves. A neve számomra még rejtély, de ő már elnevezett G-nek, sőt még a hungry hungarian szóviccet, ennél a résznél úgy csináltam, mintha most hallottam volna először. Haha. Összességében a heti egy edzéssel nem leszek előrébb, mint most, még a tengerparty futásokkal sem, úgyhogy itt egyéni csapatkereső akciókkal kell operálni. Később jelentkezek majd részletes tudósításokkal, statisztikákkal, értékelésekkel, de most a szó a stúdióé.
Akkor ezúttal igyekszem onnan folytatni, ahol abbahagytam, de az nehéz lesz, mivel az események összezavartak, mint vasorrú bábát a mágneses vihar. Szóval történt azóta, hogy kiderítettük, hogy a könyvárban ingyen van az internet, azóta mint, az otthontalanok, ott melegszünk és kacarászunk, de főleg tájékozódunk, az otthoni fejleményekről, többek között a Kecskeméten megvívott Volán rangadóról is, amit sajnos félidőben ott kellett hagynom, és még a hozzászólást sem engedte elküldeni. Prikézsia. Na de mindegy, általánosságban vásárolgattunk, vettem 3 tutijó pólót, és találkoztunk Will nevű ismerősünkkel, aki Szegeden tanult, majd invitált minket egy esti tivornyára, ahol minden féle-fajta nemzet megjelent. Volt spanyol, francia, francia, ír, észt, magyar képviselet is. Levi szegénykém udvariasságból rászakértett egy kint várakozó lányra és pár angol szó váltása után megegyeztek abban, hogy magyarok és nem szükséges más nyelven beszélniük. Ez az este nem torkollott semmilyen buliba, tudom szégyen, de hatalmas önkontrollra vall.
A lábikóm foci szempontjából nem jött rendbe még mindig, de a srácoknak azt kellett mondanom, hogy semmi baj, majd látni fogják, hogy a sánta Vidust hamarabb lefutja az ellenfél, de még az is, aki nem akarja. De ha futni nem tud az ember, attól erősíteni még szabad. Levivel reggel hajnal 9kor kimentünk a tenger mellé és Rocky-t megszégyenítő módon növeltük izmaink „keresztmetszetét”. Volt is nagy öröm, amikor a tükörbe néztem. Tartottunk egy nagyobb takarítást is, amikor is az egész lakást kipucoltuk, hogy tényleg valami létformát lehessen létesíteni benne, és vérfogadalmat tettünk, hogy meg is őrizzük ezt, ahogy a britek a királynő képét a bélyegen. A szobám végre kezd rendes tapétába burkolózni, nem ebbe az unalmas sárga színtelen vakolatba. Aki nem érti miről beszélek, annak nem baj, lehet jönni és megnézni, vagy nagyon szépen megkérni.
Dóri barátnéval elhatároztuk, hogy Stahl Judit műsorát lefőzzük és életre keltsük az éhes magyar has álmát, egy jó krumplipaprikást. Neki is veselkedtünk, volt nagy sürgés-forgás a konyhában, sajnos nem sikerült megörökíteni azt a képet, amikor a hagymától könny eredt a szemembe. Szóval ténferegtünk, kavargattunk, sóztunk legalább 45 percen keresztül, és az eredményt nem lehetett nem megenni. Az ízek összeértek, és az sem érdekelt, hogy a forró hazai úgy égeti a nyelvem, mintha parazsat ennék. Ez jó kör volt, fogunk még próbálkozni és a jövőben is tervezgetjük a szakácskönyv dedikálását.
Jó hír, holnap lesz internet és akkor sokkal naprakészebb infókkal tudok majd szolgálni. Addig a helyi könyvtárban meresztgetjük a szemünket, hogy ki hol talál helyet, de ha meg is van maga a számítógép, akkor is hihetetlenül gyorsan kell szlalomozni, hogy mi érjünk oda elsőnek és ne a kis arab srác a hatalmas aktatáskájával. Ne értsetek félre nem vagyok se rasszista, se számítógép függő, de amikor már 10 perce pásztázom a szabad gépet, akkor már dagad az ér a homlokomon. Másrészről, meg simán ráérnék még beengedni 10 embert is, ha már a szabadidőm is megengedi. Szóval onnan szoktam emailezgetni, néha msnezni, illetve hozzászólni a Volán meccsekhez, amit most sajnos elbuktunk, de biztos vagyok benne, hogy behúzzuk a Gyula ellenit. Szóval sok ember megfordul a könyvtárban találkoztam focistákkal ott és más egyéb mesefigurával. Edzésre is lelkesen járogatok, kedden például a szögletet gyakoroltuk, ahol meg kell jegyezni, hogy a papírforma borult, nem az angolok fejeltek jobban a magyaroknál. A meccs sajnos elmaradt, de mentünk volna Londonba,aminek örültem volna, mert Csilla húgommal is találkoztam volna.
Lívájjal órákra is bejárunk, és konstatálnom kell, hogy teljesen tudjuk követni az óra menetét. Chris Hughes a legnagyobb tanárunk, az ő óráit szeretjük, értjük, megbecsüljük, csak tudjunk majd vizsgázni belőle. E mellett felvettünk egy angol órát is, amiről nem si tudom miért azt hittem, hogy angolul fogunk beszélgetni, kis nyelvtant belevinni, de nem. A szó szoros értelmében akadémiai fogalmazások megírását akarják megtaníttatni velünk. Ez hasznos, csak gondoltam, hogy itt kis lájti lesz és a mintegy az enyhén hiányos angolom lyukait betömködhetem a tudás apró morzsáival. Nem baj értettem, és ez is csak tanítani tud. Na visszatérve az órákhoz, az egyiken egy teljesen egyértelmű dolgot tanítottak, amitől az angol sport ott tart, ahol. És itt nem kell hatalmas dolgokra gondolni, mint Harry Potter varázspálcája, hanem itt a döntő dolog, mint máshol a világon mindenhol, a PÉNZ. Elmondták, hogy a ’90es évektől hatalmas pénzeket pumpáltak a sport fejlesztésére. Így javítottak az edzéskörülményeken, létesítményeken és sportfelszereléseken. Elérhetőbbé tették a mindennapi sportot, bevezették az iskolában, így széleskörű figyelemmel kísérhették a tehetségeket. Nem kiselőadást akartam itt tartani, csak a tény maga, hogy pénz nélkül sokkal nehezebb, elég evidens, de ellene még mindig csak annyit pumpálnak bele, hogy azt mondhassák, hogy egy szavunk se lehet. Érdekes. Itt csak jelezni akartam, hogy jelen vagyok az órákon, mintegy ne érje szó a ház elejét. A hét végére be akarunk tervezni egy windsori kirándulást, mert mint tudni illik ott van a Királynő villája.
Újabb adalék!!! Próbálom az eseményeket kronológiai sorrendbe tenni, ami be kell látni nem lesz egyszerű feladat. Először is Dórival elmentünk a windsori várba, amiért szombat hajnalban 7 előtt kellett kelnem, hogy elérjük a buszt, ami elrepített minket a Temze partjára. A buszon bemutatkozott Anett egy magyar leányzó. Odafele úton meglepően végig aludtam, majd mikor megérkeztünk megcéloztuk a kőtömeget. A váron belül kaptunk egy audió kísérőt is, hasonlót, mint amit a National Galleryben osztogatnak, csak ez egy baseball ütőre hasonlított leginkább. Ez a kis szerkezet nagyban a segítségünkre volt, majdnem mindent végighallgattunk többször is. Voltak érdekes dolgoka váron belül, mint például közönségszórakoztató őrségváltás; hideg, sötét kápolna; gyönyörű zöld füves terület; unalmas babaház; látványos, de kicsi vízesés; szép kilátás Windsor városára és egy afro-amerikai élő katona, akivel fényképezkedni lehetett. A túra hasznos volt egyszer legalább, de maradt még idő, a Longwalk nevű sétány megpásztázására, a város bevásárló utcáján csatangolásra, a Temze partján pávázásra, videózásra és fényképezésre. A túrán újabb két magyar lánykát ismertünk meg Kittit és Zsuzsi, utóbbi számomra elég szimpatikus, de majd alakul. Szóval hazafelé hosszabb beszélgetést kezdeményeztünk Anettal, miközben az alfa szintre való kerülés ellen küzdöttem. Vesztettem. Kiderült, hogy az első angol tippmixemet a ködös Albionban elbuktam. Nem baj este viszont jót aludtam, másnap pedig Líváj nevezett be egy kubai bongós estre és elmondása szerint hatalmas élményekkel és tapasztalattal gazdagodott a repertoárja.
Történetem onnan indítom, hogy este elmentünk beülni a Registry pubba, aminek a hangulata se az árkategóriája nem fogott meg, így nem is maradtunk sokáig, de az apropót Líváj bringája szolgáltatta. A lánca elszakadt. Így í legnagyobb Sherlock Holmesok is kitalálhatják, hogy a bringa használhattalanná vált, aminek eredményeképp úgy döntöttünk, hogy mindekettőnk biciklijét otthagyjuk és reggel Dóri és Judit kétkerekűjét használjuk közlekedésre. Órára bementünk, hazafelé pedig a mi bicónkat is vittük. Ekkor történt az ominózus eset, miszerint a rend őrei állták el utunkat. Nekem sikerült elmenekülni tudtom neélkül, de mivel Líváj hiányát elég gyorsan megéreztem, visszafordultam és bekapcsolódtam Líváj kihallgatásába, aminek később én is a egyik alanya lettem. A szitut elmagyaráztuk az egyébként aranyos rendőrnőnek, aki a műkörmét nem sajnálva kaparta le a piszkos olajat a bicikli aljáról (amit a hölgy kérésére fordítottunk fel), hogy bediktálja a központnak az alvázszámot. A baj ott robbant ki , hogy neki gyanús volt, miért tol két ilyen flesh úriember női biciklit maguk mellett, ha már ülnek egyen. Később teljesen véletlen csatlakozott egy másik rendőr is, így már teljesen körbe voltunk véve és az összes menekülő útvonalat lezárták. A helyzet tisztázódott, mi pedig priusszal távoztunk is. Azóta rettegünk a rendőröktől.
Futballmeccs!! A debütálásom babakék mezben nem épp sikerült fényesre miután a londoni pudingok elvertek minket 3-4-re itthon, aminek félig örülök, mert a DVSC első 3 történelmi góólját juttatja az eszembe. A meccsről: jó idő, elfogadható pálya. Az ellefél meg állítólag papíron erősebb, mint mi de ez annyira nem érdekelt. Ők kezdtek jobban, azt hiszem kapufát is lőttek, de a gól nekünk sikerült előbb, remek kontra és már 1-0 is ide. A védelem stabilan állt Rob vagy Ron és jómagam vezérletével. Aztán a már említett hatvédtársam nem érezte, hogy meg kéne támadni a lőni készülő ellenfelet, így gólt is kaptunk. 1-1. Megint nem sokkal később az ellenfél egy 30 méteres élményszámba menő, ritkán látható nagy góllal megszerezte a vezetést. 1-2. Aztán ügyes védekező közepünk kezezett, ami nem is lett volna cink önmagában, ha utána nem játsza el a hattyú halálát, amit a bíró észrevett és így 11-eshez jutott az ellenfél. 1-3. A félidőben cseréltünk, R lement helyére jött Ross a Jóbarátokból és beszélgettünk a Paleontológiáról, csak vicceltem. Ő minőségi játékos volt, nem értem miért nem kezdett. Gólt is szereztünk. Pofáz kontra szép emelős góllal. 2-3. Majd 100 %-os helyzetek sokasága az oldalunkon, az övékén csak 2, de sajnos gólt így is szereztek, remek kiugratás, az egyébként semmit nem védekező középpályánk mögül és alápörgetős, bosszantó gól. 2-4. Ezek után még szereztünk egy gólt, nem emlékszem milyet, akkora eufórikus lázban égtem, majd valami akrobatikus mozdulattal majdnem sarkaltam egy gólt. A végén még volt egy fejesünk, de az eredmény maradt. Ami számomra érdekes volt, hogy ugyan kikaptunk, mindenki a pozitív dolgokat nézte a meccsről, nagyon sok gratulációt kaptam a csapattársaimtól a játékom minőségéért. Ha nekik tetszett, akkor nem baj. Másnap azaz ma minden porcikámban izomlázat éreztem. Hozzá kell tenni, hogy emberem egy fejjel magasabb és 10 kilóval nehezebb volt, és hihetetlenül robbanékony. Nem volt könnyű tartani..
Külön fejezetet szeretnék szentelni Líváj pajtásomnak, akitől ezúton is szeretnék elnézést kérni, hogy a csütörtöki órát elnéztem, így sajnos kihagytuk, és mindenért felelősséget vállalok Chris Hughes oktató előtt! Bocsáss meg LÍÍÍÍVÁÁÁJ!!!Na most be kell fejeznem a blogot, mert kezdődik a Scooby Doo a BBC1 csatornán és nem szeretnék lemaradni róla. Remélem megértitek. Puszi mindenkinEk.
Emberek!!
Mielőtt belekezdenék az estébe, fel kell fednem egy titkot, miszerint a világ összes kavicsa meg van számozva. Történt ugyanis, hogy a mártozás előtt vagy után Dóri lakótársné bevillantott egy követ, ami a 237 146-os számot viseli. Na most ezek után rakd sorba őket...:D
Na az este úgy nézett ki , h Líváj pajtással elmentünk a Tiger Tiger nevezetű helyre biciglivel éjszaka , kivilágítatlanul, a zsaruk ide se bagóztak , inkább megfordultak a körforgalomnál, tudták kitől kell félni. Gond nélkül odaértünk , a sor az kígyózott rendesen, Líváj személyiségi jogokra hivatkozva nem állt be a sorba. Az emberek amúgy furák, mivel UV party volt, gátlástalanul rikító cuccban dölöngéltek, mintha egy páva ketrecbe estünk volna. Innen megcéloztuk a Yates nevű szórakozó helyet, erről már esett szó, az angol JATE. Továbbálva a Fuzzy Duck nevű lyukba kötöttünk ki, ami a szó szoros értelmében az is volt. A helyet feldobta, hogy egy kacsával is lehet fényképezkedni előtte. Nem nagy kunszt a hely. A Liquid nevű helyet többször is megnéztük, de a sor még a Tiger2 helyet is kenderbe verte, a sor tekintetében. Ide többször visszatértünk esélytelenül. Volt egy V Bar hely is, na ez is egy rossz kocsma jelleget ölt, de itt 1 fontért lehetett minikoktélokat kapni. Egész jók csak nem ebből fogjuk magunkat jól érzni. De itt két szőke lányka ropta a tánctéren és minden ferdítés nélkül egy ellenállhatatlan kacsintásomra, oda is jöttek. Abban a zajban nem nagyon értettem, hogy mit akarnak de elbeszéltünk egymás mellett egy darabig. Tanulság? Sokat kell váltott szemmel pislogni. Wow jóó asszem az utolsó állomás a Walkabout nevezetű hely volt, ami semmi extra csak tánctér, ülőhelyet, dj pult, és Pussycat Dolls mix zenék. Nem rosszak. Az egyetlen buktatója a sok szép szőke angol (és itt abszolút nem kell érezni iróniát, mert tényleg jók)vagy a bevándorló színesbőrű lányokkal ellentétben hogy maximum de akkor nagyon maximum 3 kor lámpa villantás és mindenki ki van rakva, boldog, boldogtalan. De látunk benne fantáziát. Hazafele menet egy vasúti alattjáró alatt lekult egy madár egész egyszerűen.. Azt most nem árulom el , hogy hol meddig, de a tetőtölt talpig fele megvolt, de hogy melyik az rejtély. Na végülis ez az este eseménydúsabban telt, mint ahogy leírtam mert sösröztünk kicsit táncoltunk, legeltettük a szemeink majd a madár ugye...na mind1 még jelentekezem majd. csokiiii
Hajónapló figyelem!
Kedves olvasóim, nem nagyon tudok napok szerint idézni pontosan csak az eseményeket fogom leírni, nem éppen kronológiai sorrendben. Hangsúlyozom nem azért, mert a pálinka mámorától nem emlékszem rá, hanem egyszerűen olyan intenzív élmények befogadása törénik itt, hogy az egyszerűen megbontja a tér-idő kontínumot.
SZóval történt, hogy péntek reggel csodásan kellett kelnem arra a madárcsiripelések között, hogy fogj meg egy 20 kilós tv-t és cipeld fel. A csipától nem láttam túl sokat, de a tv után jöhetett egy még nehezebb és fogásmentes ágy, ami Líváj jóvoltából a nagylábujjamra került..köszi Levi;) utána jött a jól megérdemelt pihi egészen estig, majd elkezdtünk kortyolgatni egy jó kis pálinka adagot és nekiindultunk a erasmuspartynak vhol az egyetem mellett. Sok külföldi diák, és sikerült összepaktálni német, cseh, francia és a fene se tudja milyen diákokkal még. Összespanoltunk Max francia arccal is, akikkel találkoztunk még később a Yates nevű pubban. Ingyen vana belépés, és a hangulat is megéri. Ez lett a kinti JATE. Itt is készültek képek, majd csatolom. Na amásnap eszméletlen volt, de szó szerint. Tescos Fröccsöt ne vegyetek, komolyan!!! Kóbórltunka városban és csodák csodájára összeszedtünk egy PS2-t 25 fontért amibe játékot is passzintottunk, PES6 tokban egy PES5 játék, majdnem eltalálta az eladó, de nem rovom fel neki, illetve egy dragon ball játékot. Út közben belebotlottunk egy Portsmouth-Everton Premier League meccsbe, de csak kívülről. Lívájjal a szívünk szakad meg, a hangorkán kiszökött a stadion alacsony falai felett és két vállra kényszerített minket. Kell egy jegy!!! Kóboroltunk még mindenfelé egészen addig amíg nem találtunk egy bringás boltot ahol nevetséges összegért visszavásárlási garanciával vettünk 4 vasparipát. Nekem a kékvillám jutott, míg Líváj a retro kategóriába képviseltette magát. Yahh van aki szombat este bulizik, van aki egy csodálatos hülgy társaságában tölti az éjszakát, mi a konyhát takarítottuk. Ezt nevezem Pechnek, de legalább tiszta, még a padlóról is ehetnek a bátrabbak és a halni vágyóak. Egy hétvégi hajótúra is tervben volt, de amikor észrevettem, h a minibusz távolodik a kikötőtől, rájöttem, h egy csak egy kis városnézés lesz. Nem baj, megnéztük a város egy két pontját. Önmagában szép kis tengerparty város nagy múlttal, akit érdekel kerseen rá a neten. A naplemente előtt kiültünk a partra, Líváj kavicsokat dobott fel magasra, amit én továbbiakkal igyekeztem eltrafálni, és vicc nélkül a 15. próbálkozásnál sikerült is. Nahát volt nagy öröm, egymás nyakába borulás, nekünk ez annyit jelen, mit másnak a vb döntő behúzása. Ennek örömére bele is mentünka jéghideg tengerbe, hát, hogy is mondjam, nem lepett volna meg ha egy jegesmaci is ellubickol közöttünk. A gatyámba be se mertem nézni. A lakásban pedig hatalmas PS2 cstaák zajlottak, a gyakorlás gyümölcse ott érett be, h hétfőn történelmi győzelmet arattam. Életem első győzelme Líváj ellen, nem lepne meg ha az egyetlen is. A suliba is beirítkoztunk 2 és fél óra sorbanállás után, de így is kikerültük a sor 75%-át. Na szép. Az esti partyról majd később, mert Líváj most izzítja be a PS2-t és verést akar..mazoista..
jól legyetek csokii E
Helloka!
Ezt a blogot azért írom, mert lehet akad vki a Föld golyón aki estleg el is olvassa. Lényegében nagy harc árán nyertük meg ezt az ösztöndíjat a portsmouthi egyetemre Tóth Levente Lajos(Líváj) barátommal. És a kint tartózkodásom történetét vetem itt cyber papírra.
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy szept. 23. hajnali 2 órakor elindultunk Édesanyuval és Tibivel a Ferihegyi reptérre. 4 óra magasságában meg is érkeztünk, ahol rövidesen csatlakozott Líváj és könnyekkel áztatott búcsú után beszálltunk a gépbe. Itt a ruinosok kitalálhatják, hogy ugrottam egy kicsit. Na szóval a repülő elszállt és hajnali fél 8kor kinti idő szerint, landoltunk is a Lutonon. Itt szeretném megemlíteni, hogy álmomban egy sörös kriglit készültem a számhoz emeleni, de a stewardess felébresztett.Voltam is mérges miatta. Összeszedtüka csomagokat, és találkoztunk Csilla hugicámmal, akivel ettünk egy jót és egy 1 fontos sim kártyát vettünk 10 fontért, még a hülyének is megéri. Kaja után rohantunk az ingyé buszhoz ami levitt volna minket Portsmoutba, de sajnos elnéztem a buszállomást így lekéstüka 2 órási buszt. Később persze megtaláltuk a toborzó embert az egyetemről, akinél lejelentkeztünk, és legnagyobb sokkunkra láttunk néhány diákot is. Na ezt nem kellett volna..Hát ha ők az egyetem ledurvább arcai akkor belefutok a tengerbe gondoltam..nem vagyok rasszista csak pont a pubertás korát élő japcsi robotkészítő emberek szúrtak szemet. Lívájjal el is szigeteltük magunkat tőlük és szundítottunk a buszon. Délután 5re be is érkeztünk Portsba, ahol egy aranyos kis angol város utcái fogadtak minket téglából kirakott falakkal és hihetetlen módon innen még 2 óra kellett h eljussunk a lakásba, nem elé hanem be. Történt ugyanis h a technika ördöge megviccelt minket, és egy órát vártunk a ház előtt. Dóri telefonja és az enyém is csődött mondott, de addig is a szembe lévő kis bárba megittuk az első angol sörünket. Aztán bejutottunk a lakásba(itt említem meg hogy háztól házig 17 óra volt az út), elfoglaltuk a szobánkat, képek majd mellékelve lesznek, és megbontottunk egy jó Berekta Petya féle pálinkát amihez vettünk egy Strongbow nevű almabort. Sört akartunk ez lett. A lakásról annyit h van benne 3 lakótárs(Dóri, Judit Líváj) és 3 szoba, nappali, fürdő wcvel, konyha. Mi lívájjal egy szobába kerültünk, ami galéria jelleget ölt. Szóval bemákoltunk és kimentünk a tengerre térdig bele.
Másnap fejfájssal keltünk, de ez a dolgok rendje. Elmásztunk az egyetmre beiratkozni, (itt kell megemlíteni, hogy első utunkon Lívájjal összefutottunk az egyetlen portsi ismerősünkkel, Jackkel),minden zökkenő mentes volt, értettünk mimndet , majd a jól megérdemelt ingyen welcome lunch. Az épületek itt érdekesek, vagyis képzeljük el a TIK épületét csak sokkal többször egyszerre. Minden modern és a recepcióstól a takarítóig mindenki segítőkész.Amúgy az egész egyetemi rész nagyon nagy, el is lehet tévedni, amit mi meg is csináltunk. Na a welcome lunchon már láttam tehetséggel megáldott lányokat is a szendvicsek pedig kitömtek rendesen, úgyh kicsit megpihentünk. Utána bemozdultunk a sétáló-vásárló utcája, ez az ő Kárász utcájuk, csak kicsit jobb és olcsóbb boltokkal. Haza felé Líváj beújított egy bongóval, aki nem tudja mi az guglizzon rá nyugodtan. szóval egy hangszer. És amikor ezt írom akkor is a gyönyör hangjával megegyező muzsika csenga fülembe. Tehát aznap már csak a tengerpartra, van ott egy hatalmas móló, amin az öreg halászok horgásztak. Eddig bazi jó időnk van mindig süt a nap és többnyire meleg is van, még a tengerbe való mártózás is megfordult a fejemben. De ami késik nem múlik. Puszilom azt akinek van idege és törelme elolvasni;)
