Helloka!

Ezt a blogot azért írom, mert lehet akad vki a Föld golyón aki estleg el is olvassa. Lényegében nagy harc árán nyertük meg ezt az ösztöndíjat a portsmouthi egyetemre Tóth Levente Lajos(Líváj) barátommal. És a kint tartózkodásom történetét vetem itt cyber papírra.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy szept. 23. hajnali 2 órakor elindultunk Édesanyuval és Tibivel a Ferihegyi reptérre. 4 óra magasságában meg is érkeztünk, ahol rövidesen csatlakozott Líváj és könnyekkel áztatott búcsú után beszálltunk a gépbe. Itt a ruinosok kitalálhatják, hogy ugrottam egy kicsit. Na szóval a repülő elszállt és hajnali fél 8kor kinti idő szerint, landoltunk is a Lutonon. Itt szeretném megemlíteni, hogy álmomban egy sörös kriglit készültem a számhoz emeleni, de a stewardess felébresztett.Voltam is mérges miatta. Összeszedtüka  csomagokat, és találkoztunk Csilla hugicámmal, akivel ettünk egy jót és egy 1 fontos sim kártyát vettünk 10 fontért, még a hülyének is megéri. Kaja után rohantunk az ingyé buszhoz ami levitt volna minket Portsmoutba, de sajnos elnéztem a buszállomást így lekéstüka  2 órási buszt. Később persze megtaláltuk a toborzó embert az egyetemről, akinél lejelentkeztünk, és legnagyobb sokkunkra láttunk néhány diákot is. Na ezt nem kellett volna..Hát ha ők az egyetem ledurvább arcai akkor belefutok a tengerbe gondoltam..nem vagyok rasszista csak pont a pubertás korát élő japcsi robotkészítő emberek szúrtak szemet. Lívájjal el is szigeteltük magunkat tőlük és szundítottunk a buszon. Délután 5re be is érkeztünk Portsba, ahol egy aranyos kis angol város utcái fogadtak minket téglából kirakott falakkal és hihetetlen módon innen még 2 óra kellett h eljussunk a lakásba, nem elé hanem be. Történt ugyanis h a technika ördöge megviccelt minket, és egy órát vártunk a ház előtt. Dóri telefonja és az enyém is csődött mondott, de addig is a szembe lévő kis bárba megittuk az első angol sörünket. Aztán bejutottunk a lakásba(itt említem meg hogy háztól házig 17 óra volt az út), elfoglaltuk a szobánkat, képek majd mellékelve lesznek, és megbontottunk egy jó Berekta Petya féle pálinkát amihez vettünk egy Strongbow nevű almabort. Sört akartunk ez lett. A lakásról annyit h van benne 3 lakótárs(Dóri, Judit Líváj) és 3 szoba, nappali, fürdő wcvel, konyha. Mi lívájjal egy szobába kerültünk, ami galéria jelleget ölt. Szóval bemákoltunk és kimentünk a  tengerre térdig bele.

Másnap fejfájssal keltünk, de ez a dolgok rendje. Elmásztunk az egyetmre beiratkozni, (itt kell megemlíteni, hogy első utunkon Lívájjal összefutottunk az egyetlen portsi ismerősünkkel, Jackkel),minden zökkenő mentes volt, értettünk mimndet , majd a jól megérdemelt ingyen welcome lunch. Az épületek itt érdekesek, vagyis képzeljük el a TIK épületét csak sokkal többször egyszerre. Minden modern és a recepcióstól a takarítóig mindenki segítőkész.Amúgy az egész egyetemi rész nagyon nagy, el is lehet tévedni, amit mi meg is csináltunk. Na a welcome lunchon már láttam tehetséggel megáldott lányokat is a szendvicsek pedig kitömtek rendesen, úgyh kicsit megpihentünk. Utána bemozdultunk a sétáló-vásárló utcája, ez az ő Kárász utcájuk, csak kicsit jobb és olcsóbb boltokkal. Haza felé Líváj beújított egy bongóval, aki nem tudja mi az guglizzon rá nyugodtan. szóval egy hangszer. És amikor ezt írom akkor is a gyönyör hangjával megegyező muzsika csenga  fülembe. Tehát aznap már csak a tengerpartra, van ott egy hatalmas móló, amin az öreg halászok horgásztak. Eddig bazi jó időnk van mindig süt a nap és többnyire meleg is van, még a tengerbe való mártózás is megfordult a fejemben. De ami késik nem múlik. Puszilom azt akinek van idege és törelme elolvasni;)